No. 11. HALOTTI ÉNEK - FOHÁSZ

A por olvad az arcán,
Fekszik az úton,
Szája kitátva.
Hátha csak alszik.
A szél megsimogatja,
Sebek a testén.
Nem szalad el már,
Annyira fáradt.
A por olvad az arcán,
Fekszik az úton,
Nincs neki vétke.
Hátha csak alszik.
Az ég tán befogadja.
Adj neki inget!
Adj neki enni!
Jó helye lesz már.
Föld-anya, Ég-anya, szólj, hogy melyik az a hely,
Tudod, ahol nem kell félni.
Föld-anya, Ég-anya, szánd meg a gyerekedet!
Ó, nem akarok többet kérni.
Jókora vár, vagy palota talán,
Egy pince is jó, ha kinn marad a hó,
Csak egy kis helyet adj, mert közeleg a fagy,
Meg a tél, és minden vándor fél.
Föld-anya, Ég-anya, szólj, hogy hova megy az út!
Nem akarok eltévedni.
Föld-anya, Ég-anya, szánd meg a gyerekedet!
Ó, mikor kapok végre enni?
Mázsa kenyér, hogy eleget egyél,
Bőr a cipő, hogy meleg, az a fő,
És egy szénakazal majd szépen betakar,
Ami kell, s ha megvan, ébressz fel!
Föld-anya, Ég-anya, szólj, hogy melyik az a hely,
Tudod, ahol nem kell félni.
Lesz kaja, lesz ruha, lesz csoda, teli a fazék,
Meleget se kell majd kérni.
Jókora vár, vagy palota talán,
Egy pince is jó, ha kinn marad a hó,
Inkább semmi sem kell, csak ne kapjanak el
Soha már, és lenne mindig nyár!




 
 
Aktuális